Szeptemberben kitaláltuk, hogy menjünk nyaralni, hiszen tavaly október óta nem voltunk...az már egy teljes év. Idén még a sielést is kihagytuk, készültünk az ausztrál utunkra. Először a terv az volt, hogy Tonga-ra megyünk, egy Csendes óceáni szigetre, ahol lehet bálnákkal úszni. Aztán rájöttünk, hogy az odajutás hosszú és költséges, ezért maradtunk egy „kommersz” Fiji utazásnálJ.
Fiji, a Csendes óceán egyik szigetcsoportja, innen 5 óra repülésre van, ami itteni viszonylatban közelinek számít. Éjfél után indultunk és reggelre értünk oda. A reptérről egyenesen a kikötőbe mentünk, ahonnan egy nagy katamarán szállította a turistákat a különböző szigetekre. A megállóknál jött egy kishajó, általában a sziget szállodájából és ott kiszálltak az oda tartó utasok a tengeren.
A mi szigetünket Drawaka-nak hívták, és a resorton kívül a sziget lakatlan volt. Resort-nak nem is nevezném, mert azt inkább távoli szigeteken eldugott luxusszállodákra szokták használni. Nos, a mienk nem ilyen voltJ Kis kunyhóban (Bure) laktunk, áram nem volt, közös zuhanyzó, WC, meg egy nagy közös helység (Main Bure), ahol ettünk meg az estéket töltöttük.
Hogyan is teltek napjaink? Egyrészt búvárkodtunk, gyönyörű korallok vették körül a szigetet rengeteg sok kis halacskával, volt köztük sárga, kék, piros, csíkos, lapos, széles, hossú kicsi meg nagy. Másrészt banánfát ültettünk, kókuszdiót törtünk, a kosárfonással ismerkedtünk, horgásztunk délutánonként, én is kifogtam életem első halacskáját, állítólag egy papagájhal volt. Nagyon büszke voltam ráJ Még polipra is vadásztunk a kb. 1.5 méteres vízben....fogtunk is, bár én a fotós szerepével is tökéletesen meg voltam elégedveJ. Egyik nap elvitorláztunk egy igazi fiji-i faluba, ahol volt egy kis helyi szertartás, éneklés, tánc és megnéztük, hogyan is élnek a helyiek. A szertartás részeként kava-val kínáltak, ami a fiji nemzeti ital, valamilyen gyógynövényből készül és azt vízzel vegyítik. Az íze a sáros vízre hasonlít, jót lehet tőle aludni és állítólag valamilyen hallucinogént tartalmaz. A hatását nem éreztük, bár aludni tényleg jót lehetett tőle. A kertben papaya és banán termett, arról csemegéztünk, amikor megéheztünk, bár inkább csak azért mert annyira finom voltJ Sok zöldséget ettünk, halat, gyümölcsöt, húst kevesebbet. De nem is igazán hiányzott.
A helyi emberek nagyon kedvesek, barátságosak voltak. Egyszerű életük van, nem sokat stresszelnek, az alapvető szükségeteik megvannak, és vidámak, sokat nevetnek. Esténként énekelnek és kava-t iszogatnak. Azt hiszem, hogy gondtalanabbak, mint mi, a fejlett társadalmak gyermekei.
